Szeretném bemutatni Benyák Zoltánt, aki miközben mérnökemberként egy oroszlányi autóipari vállalat termelésvezetője és közel 200 ember munkáját irányítja, mindemellett  szabadidejében fantasy és szürrealista témájú könyveket ír, 2020-ban pedig kiadták egy családi fantáziaregényét (mesekönyvét) is. Már annyira sokoldalú, hogy majdnem gömb...

Első regényed, a Veszett lelkek városa Jonathan Cross néven jelent meg, ahogy később egy novellád és egy újabb regényed is. Miért használtál írói álnevet kezdetben?

A kilencvenes években a rendszerváltás után sokan használtak külföldi nevet. Könnyebb volt könyvet eladni, mint magyar néven. Szerencsére most már megfordult ez a dolog, és bátran lehet saját néven publikálni. Én az első írásaimkor még félős voltam �, és azt gondoltam, majd akkor írok saját néven, ha beértem. 2012-ben adtam ki először saját néven regényt. Ars Fatalis volt a címe, és arról szólt, hogy egy hétköznapi fickó, hogy döbben rá a világunkban elrejtett apró (és nagyobb) csodákra.

Az első regényed kiadása előtt hány kiadóhoz küldted el a kéziratodat?

Az első kéziratomat csak néhány kiadóhoz küldtem el. A legtöbbtől nem érkezett válasz, ahonnan igen, azt is elutasító. Az a kézirat végül a kukában végezte. Ahogy a második is. A harmadik kész regény jutott el kiadóig, nyomdáig. Sokan nem gondolják, de kötélidegek, és türelem kell, mire az ember eljut a célig. Évek.

A népszerűség kapuja előtt állóknak, tehát a kezdő íróknak ez pénzbe is kerül?

Ha rendes kiadót talál, akkor a könyv előállítás nem kerül pénzbe. Vannak persze olyan kiadók, akik bármit kiadnak, ha az író állja a cehet. Másrészről a könyvbiznisznek csak a fele a regény fizikai megtestesülése. Utána jön a marketing, ami már sokkal nagyobb munka. El kell adni a könyvet. Ez már lehet pénzkérdése. Sokszor én magam is költök újságfelületekre, plakátokra. A Kiadónak, és az írónak együtt kell dolgoznia az ügyön, de sokszor még akkor is nehéz eset az eladás.

Mesélnél arról, hogy az írók díjazása hogyan alakul (nem a pénztárcádban szeretnék turkálni, csak általánosságban kérdezem)?

Egy író átlagosan 6%-ot kap az eladások után. Ebből még adóznia kell. � Az első könyvem után 100 forintot kaptam kötetenként. Az első negyedéves fogyás után hívtak, hogy felmehetek Budapestre az összegért, felmentem, de kiderült, hogy a vonatjegyeim többe kerültek, mint amit kapok. Erről röviden ennyit. �

Érdekel a jogviszony a kiadó vs. író esetében is. Egy író tulajdonképpen eladja a szellemi tulajdonát és onnantól kezdve a kiadóé minden pénz?

Átlagosan öt évre veszik meg a kiadók a jogokat. Néha Magyarországi terjesztésre, néha Európára, esetenként arra, is ha a történet más médiafelületre kerül. Olykor adnak előleget, ami levonódik a fogyásból.

Minden nap szoktál írni, vagy csak amikor ihletet kapsz?

Ihletem van elég. Igyekszem minden nap. Jót tesz nekem. Szeretem csinálni, mostanra olyan lett, mint a lélegzetvétel. Amikor éppen nem írok, akkor is pörög a fejemben pár történet, a szavak, amiket hallok a civil életemben, beépülnek a történetekbe. A mesemondó olyan, mintha két világban létezne egyszerre.

Előfordul, hogy jön egy ötlet napközben és azt lefirkantod magadnak egy cetlire?

Hogyne. A farzsebemben olykor találok gyűrött post it kupacot. Rendszerint olyat, amit már el is felejtettem, hogy ott van. Ilyenkor mindig megörülök egy régi ötletnek. �

Van szerződésed megírandó könyvre?

Olyan már volt, hogy felbéreltek írásra, és megmondták, hogy mi legyen benne. Megcsináltam, de nem tetszett. Végül nem engedtem kiadni. Azt hiszem, a regény akkor jó, ha belülről jön. Nekem kell akarni, és akkor lesz jó az olvasónak. A nagy illúzió, Az idő bolondjai így készültek. Tetszenek is az olvasóknak.

Milyen érzés volt az első regényedet kézben tartani?

Mint mikor gyermeke születik az embernek. Hihetetlen jó. És olyan, mintha önálló életet élne. Olvasókkal találkozik, hat rájuk. A könyv egy gondolatátviteli csatorna két ember között. Egy különleges kapocs.