Egy 2017-es GKI kutatás szerint Magyarországon a női felsővezetők aránya a 250 főnél több embert foglalkoztató nagyvállalatoknál 35 % volt, a férfiasabb iparágaknál (épító-, gép- és fémipar) pedig még ennél is alacsonyabb. A nők egyenjogúságát az üzleti világban számos kutatás boncolgatta már, egy 2002-es NASA kutatás arra világított rá, hogy a nők úgy érzik, többet kell teljesíteniük az azonos szinten dolgozó férfi kollégákkal szemben. Vajon milyen típusú nő az, aki megállja a helyét egy férfiak uralta területen? Hogyan sikerül megőriznie nőiességét egy női felsővezetőnek ma Magyarországon? Beszélgetőtársam az oroszlányi ipari parkban lévő nagyvállalat, a BorgWarner egyik felsővezetője. Az autóipari beszállító cégnél menedzserként dolgozó Farkas Barbara a beszerzési osztályt irányítja és két témakörben beszélgetek vele: az egyik a karrierjének alakulása, a másik pedig, hogy női vezetőként milyen nehézségekkel kell megküzdenie, miben kell fejlődnie?

Téged egy megközelíthető vezetőnek ismernek, lehet rád számítani és partnerként kezeled a kollégákat. Mindig ilyen voltál, vagy ez egy tanulási folyamat eredménye?

Mindig ilyen voltam, kezdetben ösztönösen, személyiségemből fakadóan, később tudatosan. Vezetőként csak akkor tudsz megfelelni a kihívásoknak, ha a beosztottjaidat a legjobb teljesítményre ösztönzöd és szerintem ezt akkor tudod elérni hatékonyan, ha hiszel bennük, értékeled az elképzeléseiket, szükség esetén javaslatot teszel, azaz partnerként kezeled őket.

 Mi motiválta a pályaválasztási döntésedet?

Közgazdászként végeztem, logisztikai területen diszponensként kezdtem dolgozni 21 évesen, rövid időn belül megtetszett, amit a stratégiai beszerzésén csináltak. Úgy gondoltam, ez soha nem lesz unalmas, minden nap feszegethetem a határaimat. Igazam lett, a mai napig ez motivál.

 Honnan indult a karriered? Mennyire volt tudatos az, ahogy felépítetted a karrieredet?

Végigjártam a ranglétrát. A beszerzési terület minden lépcsőjét. Szerencsére mindig értékelték a munkámat, így mindig megtaláltak az újabb lehetőségek. Sosem készültem tudatosan vezetőnek, harmincas éveim közepéig meg sem fordult bennem. Miután viszont egyre magabiztosabbnak éreztem a tudásomat szakmailag, úgy gondoltam, hogy ezt át tudnám adni a fiatalabbaknak és közben nekem is új kihívást jelentene vezetőként további felelősséget kapni és megfelelni. A kezdeti évek nem voltak könnyűek, de sikerült vezetőként is fejlődni, így ma már könnyebben látom el ezt a feladatot.

 Volt valaki, aki terelgetett, mentorált pályafutásod elején?

Szerencsés voltam, hogy több olyan kolléga vett körül, akik több éves tapasztalattal rendelkeztek beszerzési területen, sokat tanultam tőlük, akárcsak a közvetlen vezetőimtől.

 Sok női vezető arról számolt be, hogy pályafutása elején sokkal keményebb volt, mondhatni, hogy igyekezett felvenni a versenyt a férfi társakkal. Ez nálad is így volt?

 Igen, mondhatni. A férfi vezetőkre általában jellemző, hogy biztos szakmai tudással rendelkeznek, határozott véleményük van és képesek döntéseket hozni. Tisztelik egymást, ha a másik is rendelkezik ezen tulajdonságokkal. Nem volt kérdés, hogy én is bele akartam tartozni ebbe a körbe és az elismerésért keményen meg kellett dolgozni.

Hogyan tudod összeegyeztetni az otthoni teendőidet a munkáddal? Mennyi lemondással jár?

Régebben sok áldozatot hoztam a munkámért. Nem is voltam mindig jelen a gyereknevelés fontos pillanataiban. Ezt mai fejjel már sajnálom, de visszagondolva se biztos, hogy máshogy csináltam vagy tudtam volna csinálni. Hálás vagyok az édesanyámnak, aki levette a vállamról a házimunka feladatok nagy részét és segített felnevelni a fiamat. Ma már könnyebb megtalálni az egyensúlyt. A fiam időközben felnőtt, szerencsére jó a kapcsolatunk. A második férjem pedig így ismert meg, neki természetes, hogy sokat dolgozom, mindenben támogat. Az esték és a hétvégék viszont a pihenésről és a feltöltődésről szólnak.

Van-e valamilyen hobbid? Hogyan kapcsolsz ki?

Most épp az Országos Kéktúrát járjuk a férjemmel. A túrázás lett az új szenvedélyünk, emellett a futás, biciklizés és a horgászat jelent kikapcsolódást. Ha tehetem, szívesen sütök, az kikapcsol és örömöm lelem abban, ha ezzel kedveskedni tudok a családtagjaimnak.

 A teljes vezetői (középvezető is) pályafutásodat tekintve volt-e olyan, amikor hátrányát érezted annak, hogy nő vagy?

Az a tapasztalatom, ha jó vagy abban, amit csinálsz, akkor elfogad a férfi vezetői társadalom. Ezért mindig arra törekedtem, hogy jó legyek abban, amit csinálok és ez nagyban megkönnyítette a beilleszkedést.

 Esetleg előnyét? Akár egy problémás helyzet megoldása miatt.

Sok cégnek, így a BorgWarner-nek is fontos a diverzifikáció és ennek megfelelően, hogy legyenek női vezetői. Először is jónak kell lenned abban, amit csinálsz, jó vezetőnek kell lenned, ez az alapja mindennek. Ha ez megvan, a nőiség adhat egy pluszt hozzá. A férfiak egymással is máshogy viselkednek, ha van köztük egy-két nő. Udvariasabbak, jobban hajlandóak kompromisszumra, ami aztán a megoldáshoz vezet.

Hogyan fogadják a férfiak a döntéseidet? Mennyire kell szigorúnak lenned?

Sosem éreztem, hogy azért ne fogadnának el egy döntést, mert nő vagyok. Ha valamit nem fogadtak el, az azért volt, mert nem jó döntést hoztam. Ha a döntés megalapozott, védhető és indokolható, akkor azt elfogadják. Szigorúság helyett inkább határozottságra és következetességre van szükség. Ez persze nem mindig egyszerű és van, hogy nem is sikerül.

Te jobban belelátsz, meg tudod mondani, hogy mi lehet az oka annak, hogy alacsonyabb a női felsővezetők aránya?

Vezetőként sokszor kell komoly kérdésekről döntést hoznod, ami befolyásolhatja a beosztottak szakmai és magánéletét is. A válladon mindig ott van a teher, hogy akármi is történik a környezetedben, akármilyen nehézségekkel is szembesülsz, neked sikerre kell vinni azt a területet amiért felelsz, mert ez kell ahhoz, hogy a cég is sikeres maradjon és azzal, hogy sikeres marad, biztosítani tudja a megélhetést a munkavállalók számára. A nők a mikrokörnyezetükben, a családban gyakran vállalják ezt a szerepkört, de kevésbé készek arra, hogy az ezzel járó áldozatokat és következményeket vezetőként is vállalják.

 Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy kiegyenlítettebb legyen az arány?

A nőknek jelezniük kell a vezetőik felé, ha készek vezetői irányba elmenni. A cégnek pedig támogatnia kell a tehetséges jelöltek vezetői fejlesztését. Szerencsére a BorgWarner-nél ezt már felismerték és tesznek is érte.

 Szerinted milyen a jó vezető? Hogyan mérhető?

Eredmény- és emberközpontú egyszerre. Megtalálja a balanszot a két vezetői típus között. Tiszteli és elismeri a beosztottjai munkáját. Motiválja őket, segíti a fejlődésüket. Olyan környezetet teremt, ahova jó érzéssel mennek be a munkavállalók. A döntéseiben határozott és következetes. Számon kér és irányt mutat.

 Miben szeretnél fejlődni?

Hogy kimondjam, ha nem tetszik valami, ha nem vagyok elégedett az eredménnyel. Ha túl finoman fogalmazok, nem biztos, hogy megértik az üzenetet.

Milyen kihívásokkal néznek szembe a vezetők ma és a jövőben?

A változó környezet, annak kiszámíthatatlansága megnehezíti a döntéshozatalt. Nincs kristálygömbünk, hogy lássuk a jövőt, így még inkább felkészültebbnek kell lennünk, hogy megalapozott döntésekkel jó irányba kormányozzuk a hajónkat.

Köszönöm a válaszaidat!

Forrás: https://www.gki.hu/wp-content/uploads/2017/07/GKI_noi_vezetok-1707.pdf (letöltés dátuma: 2022.06.17.)